|
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Bicske, 2008. A könyv tartalmazza a teljes módszer leírását. Eredetileg a módszerről szóló továbbképzés jegyzetének készült, de önállóan is jól használható, közérthetően segít megérteni a tanulási nehézségek hátterét. A pedagógiai munkában kézikönyvként is használható, hiszen lépésről lépésre tartalmazza a fejlesztő eljárásokat, megtervezésük lépéseit, és a vizsgálatot. Amennyiben érdeklődik a könyv iránt, esetleg szívesen megvásárolná, kérem, kattintson a következő linkre: KÖNYVRENDELÉS! vagy a következő címen: Logo-Ped KM Bt. 2060 Bicske, Bogya K. u. 20/a. A könyv megvásárolható még a következő könyvesboltokban: Kedvcsinálónak álljon itt a könyv hátulján olvasható ajánlás: Egyre több a nehezen író, olvasó, figyelemkoncentrációs zavarral küzdő gyermek. A szerző, aki pedagógusként maga is gyakran találkozott ilyen tanulókkal, megpróbál segítséget nyújtani problémáik megoldásához. A kötet egyedülálló alapossággal foglalkozik a tanulási nehézségek fajtáival, okaival és az iskolaérettség feltételeivel. Részletes leírást ad a szerző által használt és jelentősen továbbfejlesztett Doman-Delacato módszeren alapuló mozgásterápiáról, melynek segítségével jó eredményeket ért el például a dyslexiás gyermekek kezelésében. Útmutatást ad az egyéni és a csoportos terápiához egyaránt. Ajánljuk e könyvet minden olyan pedagógusnak és érintett szülőnek, aki nyitott az alternatív pedagógiai módszerek iránt, és tevékenyen részt kíván venni a rábízott gyermekek fejlesztésében.
Kulcsár György: Így játszunk mi! Budapest, 2011
Kedves Olvasónk! Módszertani füzeteinkkel szeretnénk útmutatóval szolgálni pedagógus kollégáink számára arról, hogyan alkalmazhatjuk a csoportjátékokat a mindennapi pedagógiai munkában, hogyan használhatjuk ki a gyerekközösségek működésének sajátosságait pedagógiai céljaink elérésére. Nem pusztán játékok gyűjteményét szeretnénk az érdeklődő pedagógusok kezébe adni, hanem azt is igyekszünk megmutatni számukra, miképpen építsék be ezeket mindennapi pedagógiai munkájukba. Pedagógus-továbbképzéssel töltött éveink tapasztalata alapján az a kép alakult ki bennünk, hogy hazánkban a pedagógiai erőfeszítések középpontjába túlzottan az egyén került. Az egyes gyerekeket szeretnénk megtanítani valamire, megnevelni, illetve motiválni. Minél nagyobb erőfeszítéseket teszünk erre, a gyerekek annál nagyobb ellenállással reagálnak. Hiába próbáljuk ki a legforradalmibb konfliktuskezelő eljárásokat, azt tapasztaljuk nincs rá elég időnk, hogy minden „rossz” gyerekkel külön-külön beszélgessünk. Hiába dobjuk be a technika legújabb vívmányait, a gyerekek nem válnak motiválttá, „nem esnek hasra” a csillogó-villogó informatikai eszközök előtt. Nevelési erőfeszítéseink sokszor kudarcot vallanak, a gyerekek egyre kevésbé hódolnak be a felnőtt tekintélye előtt, fenyegetéseinket, büntetéseinket egyre hatástalanabbnak érezzük. Lassan végére érünk a hagyományos pedagógiai eszköztárunknak és alig marad valami a kezünkben. A helyzet talán egyre rosszabb, de semmiképpen sem kilátástalan. A pedagógiai eszköztárban eddig méltánytalanul háttérbe szorultak a csoportlélektan kutatási eredményei, a pedagógia nem figyelt fel kellő képen a benne rejlő gyakorlati lehetőségekre. Módszertani füzeteinkben csokorba szedve igyekszünk az érdeklődő kollégák elé tárni a csoportdinamika legfontosabb elméleti sarokpontjait, bemutatni az elvek gyakorlati működését a pedagógiai intézményi környezetben. Amennyire jelen munkánk keretei engedik, igyekszünk meghúzni a határt a terápiás csoportok, tréning csoportok, önismereti csoportok, a csoportokkal végzett szociális munka, valamint a csoportdinamika pedagógiai célú kiaknázása között. Megpróbáljuk bemutatni, hogyan kerülhetjük el pedagógusként a kompetencia határok megsértését, hogyan lehetünk a gyermekek hasznára erőfeszítéseinkkel anélkül, hogy lelki egészségüket veszélyeztetnénk, magunkat pedig kellemetlen, nehezen kezelhető helyzetekbe hoznánk. Mindezt pedig egy olyan szemlélet segítségével, amely az egyén helyett a közösségre koncentrál, leveszi a terhek egy részét a pedagógus válláról, hiszen ebben a megközelítésben nem a gyermek megváltoztatása többé a feladat, hanem „csak” a közösség oly módon történő megszervezése, hogy a gyerekeknek legyen kedve változni.Módszertani füzeteinkkel szeretnénk útmutatóval szolgálni pedagógus kollégáink számára arról, hogyan alkalmazhatjuk a csoportjátékokat a mindennapi pedagógiai munkában, hogyan használhatjuk ki a gyerekközösségek működésének sajátosságait pedagógiai céljaink elérésére. Nem pusztán játékok gyűjteményét szeretnénk az érdeklődő pedagógusok kezébe adni, hanem azt is igyekszünk megmutatni számukra, miképpen építsék be ezeket mindennapi pedagógiai munkájukba. Pedagógus-továbbképzéssel töltött éveink tapasztalata alapján az a kép alakult ki bennünk, hogy hazánkban a pedagógiai erőfeszítések középpontjába túlzottan az egyén került. Az egyes gyerekeket szeretnénk megtanítani valamire, megnevelni, illetve motiválni. Minél nagyobb erőfeszítéseket teszünk erre, a gyerekek annál nagyobb ellenállással reagálnak. Hiába próbáljuk ki a legforradalmibb konfliktuskezelő eljárásokat, azt tapasztaljuk nincs rá elég időnk, hogy minden „rossz” gyerekkel külön-külön beszélgessünk. Hiába dobjuk be a technika legújabb vívmányait, a gyerekek nem válnak motiválttá, „nem esnek hasra” a csillogó-villogó informatikai eszközök előtt. Nevelési erőfeszítéseink sokszor kudarcot vallanak, a gyerekek egyre kevésbé hódolnak be a felnőtt tekintélye előtt, fenyegetéseinket, büntetéseinket egyre hatástalanabbnak érezzük. Lassan végére érünk a hagyományos pedagógiai eszköztárunknak és alig marad valami a kezünkben. A helyzet talán egyre rosszabb, de semmiképpen sem kilátástalan. A pedagógiai eszköztárban eddig méltánytalanul háttérbe szorultak a csoportlélektan kutatási eredményei, a pedagógia nem figyelt fel kellő képen a benne rejlő gyakorlati lehetőségekre. Módszertani füzeteinkben csokorba szedve igyekszünk az érdeklődő kollégák elé tárni a csoportdinamika legfontosabb elméleti sarokpontjait, bemutatni az elvek gyakorlati működését a pedagógiai intézményi környezetben. Amennyire jelen munkánk keretei engedik, igyekszünk meghúzni a határt a terápiás csoportok, tréning csoportok, önismereti csoportok, a csoportokkal végzett szociális munka, valamint a csoportdinamika pedagógiai célú kiaknázása között. Megpróbáljuk bemutatni, hogyan kerülhetjük el pedagógusként a kompetencia határok megsértését, hogyan lehetünk a gyermekek hasznára erőfeszítéseinkkel anélkül, hogy lelki egészségüket veszélyeztetnénk, magunkat pedig kellemetlen, nehezen kezelhető helyzetekbe hoznánk. Mindezt pedig egy olyan szemlélet segítségével, amely az egyén helyett a közösségre koncentrál, leveszi a terhek egy részét a pedagógus válláról, hiszen ebben a megközelítésben nem a gyermek megváltoztatása többé a feladat, hanem „csak” a közösség oly módon történő megszervezése, hogy a gyerekeknek legyen kedve változni. (forrás: http://www.kiutkereso.hu/tartalom/mutat/cikkek/igy_jatszunk_mi.html)
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
